Az emberi agy a kognitív funkciókért és a megismerésért felelős szerv. Pontos feltérképezése a mai napig nem történt meg, hiszen a több mint 100 milliárd idegsejtből álló, 1-1,5 kg súlyú és kb. 150-180 ezer km összesített hosszúságú mielinhüvelyes idegrosthálózat megismerése korunk technológiájával is kihívást jelent. Szakemberként a kutatások nyomonkövetése kifejezetten fontos, hiszen így tudom munkám során a legmegfelelőbb módszereket, eszközöket is biztosítani a hozzám forduló családoknak.
Már az őskorból is fellelhetőek olyan leletek, amelyek korabeli beavatkozások, ma úgy mondhatnánk agyműtétek nyomait hordozzák. Az i. e. 6. évszázadban élt Pythagoras egyik tanítványa, Alkmaion, később Hippokratész és Galenus is részletgazdag kutatásokat folytatott az agy megismeréséért. A felvilágosodás idején Haller Albert műveiben voltak először megtalálhatóak a ma ismert fiziológia rendszerezett leírásai, melyekre Galenus óta nem volt példa. A 19. század végétől már az emberi idegrendszer részletesebb leírásai is megjelentek. Ilyenkor jelent meg először, hogy az orvosok a lelki működés, a különféle szellemi tehetségek és az érzékek helyét is az agyvelőben határozták meg. Gall Ferenc József vizsgálataiból már feltételezte, hogy az agyban különböző központok, gócpontok felelnek egy-egy képességterületért. A Galltól eredeztethető lokalizáció elvű gondolkodásmód Paul Broca párizsi sebészt és Carl Wernicke német neuropatológust is támogatta kutatásaik során. Az ő nevükhöz köthető a motoros és a szenzoros afázia tüneteinek leírása is. Santiago Ramón y Cajal 19. század végén tett felfedezése a neuronok változóképességéről, megteremtette a modern neurológia alapjait és a plaszticitást már tényleges bizonyítékokkal tudta alátámasztani- áttörő eredményeiért 1906-ban Nobel-díjban részesült. A Cajalt követő kutatók már magabiztosan vizsgálhatták meg az egyes agyterületeket, a plasztikusság mértékét, a változóképesség sebességét. A több mint 100 éve tett felfedezést ezernyi kutató és szakember fordította páciensei hasznára, pl. a francia Alfred Tomatis, a magyar Pető András vagy az amerikai Michael Merzenich is.
Dr. Norman Doidge A változó agy c. kötete több, az agy változóképességét bizonyító kutatást mutat be olvasmányos formában. Minden egyes történet részletes és teljeskörű kutatómunka eredménye, amelyeket Doidge szakirodalommal is alátámaszt- így a hihetetlennek és meseszerűnek tetsző történetek számomra már az első gondolattól kezdve hitelesek voltak, áttekinthetőek. Az átszerkesztett agy c. fejezet részletesen bemutatja a világ egyik vezető agykutatójának, dr. Michael Merzenichnek kutatásait. Az agy változóképességét alkalmazzuk a korábbi rossz mozgásformák és megoldásmódok módosítására, az éretlen idegrendszerű gyermekek fejlesztésére, de még a tanulási- és részképesség zavaros tanulók eredményeinek javítására is. Ezt ma számtalan kognitív és mozgásfejlesztő módszer alkalmazza, de ezek tudományosan bizonyított hatásai többnyire nem jelentek meg írásban. Merzenich neuroplaszticitási vizsgálatai mai olvasatunk szerint is vakmerők, innovatívak. Ezek során számos esetben bizonyította, annak lefolyását részletesen ismertette publikációiban, köteteiben. Tudását elismert szakemberekkel karöltve először a Fast ForWord programcsalád elemeibe építették be- ezzel a komoly tudományos eredményeit olyan gyakorlatias formába öltötte, amely napjainkban a magyar gyermekek és felnőttek otthonaiban és iskoláiban is már elérhető.
Számunkra már teljesen egyértelmű, hogy egyes képességeinket újra megtanulhatjuk- a habilitációs és rehabilitációs módszerek egyik alappillére, hogy az agyunk képes változni, új neuronhálózatokat vagyunk képesek kialakítani bármely életkorban. Meglepő, hogy a megfelelő módszerek alkalmazásával újra megtanulhatunk beszélni, járni, de akár nyugdíjasként egy új szakmát is elsajátíthatunk.
